Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 28 találat lapozás: 1-28

Névmutató: Munteanu, Marian

1990. július 15.

Tőkés László püspök júl. 15-én nyilatkozott a külföldi sajtó képviselőinek. A Marosvásárhelyen garázdálkodók és a Bukarestbe becsődített bányászok akciói mögött a szándékos, előre kitervelt megfélemlítés erői húzódnak meg. A magyar kisebbség ellen gerjesztett kampányszerű hadjárat az antiszemitizmushoz hasonlítható. Tőkés László a bukaresti diákmegmozdulásokat a félelem elleni első fellépésnek tartja. Csatlakozott a Marian Munteanu diákvezér szabadon bocsátását követelőkhöz. A püspök kivizsgálást követelt a Vatra Romaneasca ellen, javasolta az RMDSZ rendkívüli kongresszusának összehívását, amelynek foglalkoznia kellene az aggasztó helyzetű magyar iskolaüggyel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

1990. augusztus 2.

Románia főügyésze aug. 2-án elrendelte Marian Munteanunak, a bukaresti tüntetés egyik vezetőjének szabadon bocsátását. /Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

1990. augusztus 13.

Székelyudvarhelyen a KMDSZ és a SZISZ /Székelyudvarhelyi Ifjúsági Szövetség/ júl. 27-30-a között megrendezte az I. Erdélyi Diáktalálkozót. A tervezett 300 helyett 500 fiatal gyűlt össze, még Kárpátaljáról, Prágából, Brünnből, Nyitráról és Budapestről is jöttek. Az előadók között volt Dáné Tibor, Balázs Sándor, Egyed Ákos, Tőkés László püspök és Németh Zsolt, a Fidesz képviselője. A résztvevők a találkozó végén, júl. 31-én nyilatkozatban ítélték el a bukaresti jún. 13-15-e közötti események miatti igazságtalan letartóztatásokat, szolidaritást vállalnak Marian Munteanuval és a többi jogtalanul letartóztatottal. A demokrácia alapelveinek súlyos megsértését látják a helyi etnikai viszonyok mellőzésével történő kinevezéseket. /Ferenczy Judit: Az I. Erdélyi Diáktalálkozó. = Hídfő (Székelyudvarhely), aug. 13./

1990. október 19.

Temesváron a Temesvár Társaság tiltakozó tömegtüntetést szervezett, mintegy 15 ezer ember részvételével, megjelent és felszólalt Marian Munteanu is. /MTI/

1990. október 25.

Az Antitotalitárius Fórum nagy tüntetést szervezett Kolozsvárott. A tüntetők Iliescu elnök lemondását követelték. A szónokok /köztük Doina Cornea, Marian Munteanu/ a kommunista visszarendeződés példáit sorolták föl. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

1990. november 8.

Több ellenzéki csoportosulás /köztük a Temesvár Társaság, a brassói November 15 Egyesület, a Társadalmi Dialógus Csoport/ megalakította a Polgári Szövetséget /Alianta Civica/. Az aláírók között van Ana Bladiana, Doina Cornea, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Petre Mihai Bacanu, Octavian Buracu, Gabriel Liiceanu, Alexandru Paleologu, Mihai Sora, Stelian Tanase, Radu Enescu és Marian Munteanu. A Polgári Szövetség nov. 8-án sajtóértekezleten ismereti céljait. /Megalakult a Polgári Szövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

1990. december 19.

Dec. 19-én Bukarestben, a Cotroceni palotában találkozott Iliescu elnök a Polgári Szövetség küldöttségével. A találkozó témája az ország jelenlegi helyzetének elemzése volt. A megbeszélés után Iliescu elmondta, hogy a szövetség - ahogy ott is hangoztatták - nem politikai szervezet, a feszült légkörrel kapcsolatban a kormány felelősségét hangsúlyozta. Marian Munteanu, a Polgári Szövetség elnöke hasznosnak mondta a találkozót. Stelian Tanase, a Polgári Szövetség küldöttségének tagja kifejtette, hogy javasolták a nemzeti egységkormány felállítását. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

1991. március 19.

Lemondott az Országos Diákliga elnöki tisztségéről Marian Munteanu, arra hivatkozva, hogy hamarosan befejezi egyetemi tanulmányait. Politikai tevékenységét a Polgári Szövetségben folytatja tovább. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

1993. május 11.

A legionárius mozgalom, a Vasgárda újjáélesztője az 1991 végén létrejött Romániáért Mozgalom. Vezetője Marian Munteanu, aki 1990-ben az Egyetem téri tiltakozó akciók vezetője volt. Munteanu egyetemistáknak tartott előadást Bukarestben. Kifejtette, hogy semmi közük sincs a legionárius csoportokhoz. Mozgalma jobboldali, nacionalista szervezet, hevesen bírálják a korrupt, erkölcstelen vezetést. Munteanu előadása után elénekelték a legionárius himnuszt. Sok megjelent viseletében is utánozta a legionáriusokat, maga Munteanu is bőrtüszőt viselt. /Ferencz L. Imre: "A Romániáért Mozgalom nem lehet a legionáriusnak folytatója". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

1993. július 16.

A román antiszemita kiadványok és vasgárdista pártok azonnal reagáltak Iliescu államelnöknek a főügyészhez írt levelére: a Mozgalom Romániáért nevű párt közleményben utasította vissza a vasgárdista jelzőt. Annak ellenére tette ezt, hogy vezetője, Marian Munteanu, az 1990. év volt diákvezére korábban nem tagadta, hogy példaképének tartja a régi Vasgárdát. /A román szélsőjobb felháborodott. = Magyar Hírlap, júl. 16./

1995. május 25.

Marian Munteanu Marosvásárhelyen kijelentette: "Rosszul lettem a mindenféle nyelven kiaggatott feliratok láttán." Máj. 9-én kis különítmény járta végig a településeket a Felső-Nyárád mentén, és a faluvégeken felállított /és a falu pénzén megvásárolt/ kétnyelvű táblákat összeszedte, arra hivatkozva, hogy azok nem felelnek meg a szabványnak. Csíkfalva, Deményháza, Köszvényes, Nyárádremete táblái eltűntek. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./ Marian Munteanu az 1990-es diáktüntetések vezetője volt.

1995. augusztus 9.

Romániában a Bucsecs hegységben, a Padina menedékház mellett megtartották a háború utáni első fasiszta ideológiát valló vasgárdista tábort. A sajtó és a tévé is beszámolt gyűlésükről, a megjelent ifjak bőven idéztek az egykor legionárius vezérek, Horia Simonnak és Corneliu Zelea Codreanunak az utóbbi időben tucatszám megjelent munkáiból. Feltámad, feltámadhat-e a Légió és a Vasgárda, teszi fel a kérdést a Jurnalul National cikkírója, és úgy látja, a holtnak hitt ideológia tudatos feltámasztásáról van szó. 1990-től aktivizálódtak a külföldön megtelepedett román fasiszta erők és anyagi segítséggel, fiatalok képzésével kezdték újraéleszteni a legionárius mozgalmat. Az 1990-es bukaresti diáklázadás vezetője, Marian Munteanu az egyetemistákat akarta összefogni Mozgalom Romániáért nevű pártjával és 1991 végén kijelentette: a legionárius vezér, Corneliu Zelea Codreanu eszméi ihlették pártja ideológiája kidolgozásában. Hitler Mein Kampfját is kiadták román nyelven, majd egymás után jelentek meg a fasiszta mozgalom régi munkái, különösen egy temesvári kiadónál. A Nemzeti Jobboldal Pártja felvállalja a legionárius hagyományokat, Cornel Branas a parlamentben felvállalta ennek a pártnak a képviseletét. A román fasizmus újjáéledése ellen fellépett Iliescu is, majd nyíltan elítélte több szervezet, köztük az RMDSZ. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./ A több folytatásban napvilágot látott tanulmány szerint ideje lenne, hogy az igazságszolgáltatás, a pártok, nem utolsó sorban az ortodox egyház, amely némán tűri, hogy papjai részt vegyenek a vasgárdista és a Ion Antonescu tiszteletére rendezett ünnepségeken, nagyobb eréllyel lépjenek fel a veszély ellen. /Magyar Nemzet, aug. 9./

1995. augusztus 9.

1995. augusztus 11.

Gyarapodnak a szélsőjobb mozgalmak. Marian Munteanu, az 1990-es diáklázadás hőse ma a Romániáért Mozgalom vezére, az Új Jobboldal Pártjának és az újjáéledő Vasgárdának is van híve a parlamentben. Beke Mihály András elment a Padina-tetőre, hogy szemügyre vegye a vasgárdisták táborát. Az ott táborozó fiatalok tagadják, hogy Romániában volt holocaust, nem hiszik a zsidók tömeges kivégzését. Arra az ellenvetésre, hogy a vasgárdisták két miniszterelnököt /Ducát 1933-ban és Calinescut 1939-ben/ is megöltek, így helyesbítenek: megbüntették őket. /Magyarország, aug. 11./

1995. augusztus 11.

2000. szeptember 14.

Szept. 13-án a Cooperative Best Effort 2000 hadgyakorlat megnyitójával egy időben Kolozsváron, a polgármesteri hivatalban újabb legionárius szimpóziumra került sor Corneliu Zelea Codreanu és a holnapi Románia címen. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök emlékeztetett, hogy júniusban interpellált a parlamentben a kolozsvári Keresztény-Nacionalista Klub tevékenysége és a magyar diáklányok ütlegelése ügyében. Az állami intézmények közbelépését szorgalmazta. Bukarestben naponta egyenruhában vonulnak a legionáriusok, és a kormány tűri ezt. Kolozsváron csütörtökön és pénteken a Békásban masíroznak gyakorlatozni. Kónya-Hamar Sándor interpellációja után a belügyminisztérium azonnal intézkedett a lányok ügyében, annak ellenére, hogy a rendőrparancsnok utolsó percig tagadta a történteket. Nemzetközi visszhangja is lett, az ügy bekerült a legnagyobb román tévéadók műsoraiba is. Március 15-én a legionárius társaság működött közre a koszorúk eltüntetésében, és a rendőrség, valamint az ügyészség hivatalos folyamodványok ellenére sem tett semmit. Nagyon sok vasgárdista szimpatizáns máris a hatalmon közelében van. Ez viszont Romániának mint jogállamnak a létét kérdőjelezi meg. Kónya-Hamar Sándor elmondta még, hogy "nálunk nyilvánosan lehet gyalázni egy népcsoportot vagy annak képviselőit, mikor ez a világon sehol sem megengedett." Egyik román párt sem kezdeményezte, hogy a Légiót mint neonáci mozgalmat betiltsák. Marian Munteanu személyében már elnökjelöltjük is van. - Az RMDSZ-en kívül csupán a Liberális Párt egykori Bratianu szárnya tiltakozott a legionarizmus ellen. /Gál Mária: Legionárius szimpózium a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Aki hallgat, cinkossá válik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

2000. szeptember 15.

Marian Munteanut Virgil Magureanu elnöknek jelölteti. Köztudott, hogy Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat egykori főnöke - aki egyik napról a másikra gazdag üzletemberré vált, akitől az ügyészség, bíróság a mai napig retteg - , egykoron szekustiszt volt. Valeriu Tabara, Funar utódja az RNEP élén, hogy ahányszor csak alkalma adódik, épp úgy szidja a magyarokat, mint elhíresült eszmetársa. Vezetése alatt az RNEP darabokra hullott, és ez az oka, hogy Magureanu pártjával szűrte össze a levet. Marian Munteanu, az Egyetem téri hős, fiatalok példaképe, megkínzott, megvert diák, egy adott pillanatban átesett a ló túlsó oldalára. Elkezdett vasgárdista eszméket hirdetni! Ami Munteanu elnökké választását illeti, az Magureanu újabb diverziója. Elég Munteanu nevét előhozni, hogy sok embert megtévesszenek vele. A volt szekus tudja jól: minél többen vannak versenyben az elnöki tisztségért, annál többfelé oszlik a szavazatok száma. /Nánó Csaba: Vasgárdista elnökjelölt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2005. június 28.

Az 1990. június 14–15. bányászjárás után egyetlen Zsil-völgyi munkást ítéltek el, egy Domokos Dénes nevű 62 éves magyart, aki állítólag Marian Munteanut akarta lefejezni. Domokos azóta letöltötte börtönbüntetését, jelenleg egy petrozsényi ócskavaslerakat kapusa, és ártatlannak érzi magát, írt az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. = Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

2015. október 23.

Bővül a vádlottlista
Petre Roman volt miniszterelnök és Gheorghe Dobre volt közlekedési miniszter szerepét is vizsgálja a legfelsőbb ügyészség az 1990. június 13–15-ei bányászjárásban, amikor a Zsil-völgyi vájárok brutálisan bántalmazták a Ion Iliescu akkori elnök ellen tüntető ellenzékieket, diákokat.
Behívatták Miron Cozma egykori bányászvezért is, aki egy későbbi bányászjárásért már ült börtönben; kihallgatása után azt nyilatkozta, hogy ő is gyanúsított „a többiekkel együtt”, de inkább áldozatnak tekinti magát, az igazi bűnösöket „a hadsereg, a belügy és a szolgálatok” között kell keresni. Arra a kérdésre, hogy miért mentek Bukarestbe a bányászok, és kiknek mondott köszönetet Ion Iliescu, Cozma azt mondta, hogy az igazság kiderül a nyomozás végén, és miután az ügyet letárgyalja a fellebbviteli bíróság. A bányászvezér szerint a fő vétkes Ion Iliescu, de bűnrészes Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, az ügyeletes ezredesek, Cornel Burlec volt bányászati miniszter és Nicolae Cămărăşescu, a Securitate volt tisztje. Cozma azt állítja, hogy a bányászjáráskor őt erővel hozták Bukarestbe, és meg is verték a bányászok, ő pedig megmentette a népszerű Egyetem téri diákvezér, Marian Munteanu életét.
A legfelső bíróság idén márciusban járult hozzá ahhoz, hogy az el nem évülő bűncselekmények – emberiesség elleni bűntettek és szándékos emberölés – esetében a legfőbb ügyészség újranyissa a korábban vádemelés nélkül lezárt bányászjárás aktáit. Szerdán Ion Iliescu volt államelnököt, Virgil Măgureanu volt hírszerző főnököt és Victor Atanasie Stănculescu volt védelmi minisztert hallgatták ki gyanúsítottként. Az ügyészség tegnapi közlése szerint Petre Roman, Stănculescu tábornok és Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettes esetében Klaus Johannis állmelnöknek kell engedélyeznie a bűnvádi eljárás elindítását, ezt már kérték is tőle. Gheorghe Dobre 1990-ben az államvasutak craiovai kirendeltségének igazgatója volt, és azért hallgatták ki, mert a bányászok vonattal utaztak Bukarestbe. A 25 éves késéssel kezdődő igazságszolgáltatási eljárásban több más gyanúsított is van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. október 23.

Szekus világ
Mire is gondolok én, amikor azt mondom: szekus világ van?
1990-hez képest vagyunk már olyan történelmi távlatban, hogy lássuk: az akkori erőszakos cselekmények hátterében a titkosszolgálatok álltak. Huszonöt év elteltével most vádemelés történt abban az ügyben, amely tulajdonképpen kimondhatja: a június 13–15-ei bukaresti véres eseményeket SRI-s irányítással szervezték meg. A nem hivatalosan mintegy száz halottal és több mint ezer sérülttel járó „bányászjárásból” pedig az akkori elnök, Ion Iliescu profitált, aki hosszú éveken keresztül megtarthatta még az eseményeknek köszönhetően politikai hatalmát.
Hipotézisként, feltételezésként persze ez már többször elhangzott. Sajtóban, kötetekben, politikusok szájából, sőt, ügyészségi eljárás során is, amelyet azonban nem tudtak véglegesíteni – legalábbis nem az elvárható módon. Ankétok sora mutatta már eddig is ki, hogy az Egyetem téren zajló ellenzéki tüntetés résztvevőit „eltakarító” bányászokat irányították – Petre Roman akkori miniszterelnök szerint a „szolgálatok” emberei. Nemcsak a tüntetés helyszínén „állították helyre a rendet” (ott már nem is volt nagyon miért, ugyanis a teret előző éjszaka a hatóságok kiürítették), végigsöpörtek az ellenzékinek számító intézményeken: szerkesztőségeket, párt- és egyesületi székházakat tettek tönkre. Akik vannak olyan idősek, még emlékezhetnek: az utcán vadászták az „ellenzékieket”, azaz mindenkit, aki szerintük az volt: így vertek félholtra, sőt, holtra szemüvegeseket, hosszú hajúakat. Átütő erejűek azok a felvételek, amelyeken ártatlan civileket, férfiakat, nőket „tesznek helyükre” husángos bányászok, földre tiporva, hajuknál rángatva, botozva és megrugdalva. A tüntetés vezéralakja, Marian Munteanu szerint az ország elborzasztása volt a feladatuk. A vérengzést megelőző tévészékház-támadás tipikus titkosszolgálati diverzió lehetett, amire hivatkozva a politikum elfogadtatta a bamba néppel és a nemzetközi közvéleménnyel az elkövetkezendő eseményeket.
Mi különbözik most az elmúlt huszonöt évhez képest? Egy dolog: mindez most már Románia közelmúltbeli történetének hivatalos változata lehet, megnevezett és felelősségre vont bűnösökkel. Ion Iliescu esetében a korára való tekintettel a megfogalmazott vádpont – az emberiesség elleni bűntettek – felér egy ítélettel. Cinkosa, Virgil Măgureanu, a SRI akkori igazgatója már túl van egy részleges elismerésen, amikor nyilvánosan is elmondta, hogy a júniusi eseményekben részt vettek az SRI-nek olyan „elemei”, amelyek „nem voltak irányítás alatt”. Măgureanu és a korabeli hadügyminiszter vád alá helyezése azt sejteti, hogy – ahogy természetesnek is tűnik – mégse voltak annyira irányítás nélkül azok az „elemek”.
A néhány hónappal azelőtti marosvásárhelyi véres eseményekben is világos az akkori hatalom kezdeményező és irányító szerepe. Ma már nemcsak a magyar ankétok és elemzések mutatnak rá, miként dolgozott az elvben akkor még felszámolt titkosszolgálat az eseményeket kiváltó, ugyancsak titkosszolgálati jellegű diverziótól (hamis Rompres-hír arról, hogy a kétnyelvű cégért kifüggesztő gyógyszertárban nem szolgálták ki a románokat) a véres végkifejletig: a fekete március 25. évfordulóján, idén a Digi 24 hírtelevízióban hangzottak el ezek a megállapítások román nemzetiségű kutatók, elemzők szájából. Ebben az esetben azonban a román állam még adós a felelősök megállapításával.
A márciusi marosvásárhelyi és a júniusi bukaresti vérengzések voltak azok a forgatókönyvek, amelyeket kihasználva a volt, de nem egykori Szekuritáte „elemei” átmentették magukat az új, „demokratikus” világba. Megtartva az irányítást az államhatalomban, legalább egy évtizeddel késleltetni tudták az igazi változásokat, miközben szabadon szét lehetett lopkodni az országot. Számlájukra lehet róni így nem csupán a demokratizálódás, a „nyugatiasodás” megkésését, hanem az elvándorlás beindulását, az életszínvonal esését és még ki tudja, mi mindent. A mostani Románia azokon az alapokon nyugszik, azon szabályok szerint működik, amelyeket ők akkor lefektettek. Ennek bizonyítékai ott hevernek mindenhol: a lelepleződő korrupt tolvajok garmadájától a koncepciós eljárásokig, az autópálya-építések kudarcától az igazi nemzeti önrendelkezés megvalósításának meggátolásáig.
Rédai Attila
Székelyhon.ro

lapozás: 1-28